Meg kell különböztetni a csárdát és a nemzeti csárdát - interjú Prohászka Bélával
2010. jún. 13., vasárnap, 16.28.56
Prohászka Bélát, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség elnökét a magyar csárdákról kérdeztük.
- Mi a véleménye a csárdáról, mint hugarikumról?
- Vidéken az egyik legősibb vendégfogadó hely a csárda és nem mindegy, hogyan nevezzük. Külön kellene bontani a különböző csárdákat. Van olyan, amely az utak mentén helyezkedik el, nem mostanában épült, még a régi betyárvilágot tükrözi, ilyen például a Kondorosi Csárda. Ezekben megjelenik a vendéglátó hely mellett a múzeumi jelleg is, hiszen bemutatja a régi időket. A másik típusban, a halászcsárdákban nem az út melletti megpihenésnek van jelentősége, inkább ételválasztéka jellegzetes. A harmadik kategóriában
pedig a csárda nevet csak használják, a jól eladható marketing miatt, de sem küllemben, sem belsőleg, sem ételválasztékában nem idézi a csárdákat.
- Mit lehet tenni? - Külön szeretnénk bontani, és bevezetni a csárda és a nemzeti csárda fogalmát. Aki a nemzeti csárda nevet szeretné viselni, annak nagyon sok szempontnak meg kell majd felelni. Figyelembe kell venni az épület jellegét, az ételeket és az eszközök, berendezések autentikusságát, a népművészet, népviselet bemutatását. Erre nagyon jó példa a hajdúszoboszlói Kemencés Csárda.
- Minek kellene Ön szerint megfelelni? - Gasztronómiai szempontból egy nemzeti csárdában őshonos magyar állatok húsából kell készülnie az ételeknek, az italválasztékban pedig a helyi tájegységre jellemző italoknak kell lenni. De meg kell jelennie a csárda mellett a múzeumi jellegnek is, kiegészülve a ruházattal, a zenével, bútorzattal és használati tárgyakkal.
